|
ROBINHO, a látványfutball!
Szerkesztő 2006.08.15. 10:52
 "A brazil fiú „forradalmasította „ a meccset, lőtt egy hatalmas gólt és életet lehellt a Madrid játékába " - Pedro P. San Martín jegyzete az AS-ban
Valakinek végre az asztalra kellett csapnia. Robinho volt az. Valakinek, aki elég merész és elég játékos, muszáj volt megtörnie a Madrid Salt Lake Cityben nyújtott egyhangú játékát. A „kis Pelé” volt ez a valaki. Valakinek, és nem is lehetett volna más, meg kellett adnia a közönségnek azt a show-t, amire várt, a látványosságot, amiért fizetett, vagy ami miatt, reményekkel és elvárásokkal telve, lemondott az áldott otthoni sziesztáról.Robinho, a biciklicseleivel, a labdatáncoltatásával, kapura törő akciói lendületével helyet követelt magának a kezdő tizenegyben Capellónál. És muszáj, hogy az olasz megadja neki, mert a csapatból hiányzik a jókedv, a rögtönzés és a képesség arra, hogy meglepetéseket okozzanak. Hiányzik a jó öreg Zidane és egyelőre csak ebben a brazil fiúban van olyasmi, ami őt juttatja eszünkbe.
Megint csak a szokásos amerikai filmet láttuk : egy hátul a végsőkig ellenálló Madridot Cannavaro, Ramos és Emerson személyében, hibátlan labdaszerzéssel de nagy nehézségekkel, ami az utolsó métereken a gyorsaságot illeti. Raúl kényelmesen megélt a rendkívül tömör taktikai háló közepén, de a kapitány egyelőre még nem jut át a falon. Aztán Capello Pablo García kezére adta a csapatot, és az történt, ami várható volt : rövid kis passzok és a „tisztátalan” játék kelléktára.Van, aki összetéveszti a míszter által megkövetelt nyomást az ellenfél felöklelésével.
Ebbe az ásításra ingerlően lapos játékba Cicinho vitt életet, akit Capello már kezdő rangra emelt Beckham helyén. És ebben nem nagyon téved a mester, mert a brazil „ütősebb” , mint az angol és változatosabban tudja megjátszani a helyzeteket. Azt mondják, Becks jó párt alkot Van Nistelrooy-jal, amikor ez előbbi „becsavarja” a tizenhatoson belülre, de maga Capello bontja meg ezt a társulást, amely még a Manchesternél töltött időkre megy vissza.
És mi volt Cassanóval ? Jól álcázta magát. Nem igazán hívta fel magára a figyelmet, meglehetősen szétszórt volt. Azonban egy energikus és ravasz megvillanással egyértelmű büntetőhöz juttatta a csapatot, amelyet aztán Van Nistelrooy váltott a Madrid színeiben szerzett első gólra. A pihenő után Cassano a felejtés homályába tűnt, amint a nyughatatlan Robinho lépett pályára, a félelmetes fizikumú Baptistával a háta mögött és egy tíz emberre olvadt Salt Lake City-vel szemben ( Harris Ramos elleni abszurd belépője után. )
Robinho olyan egyszerű dolgokkal vívta ki a közönség ovációját, mint : célozni, cselezni és lőni.
Ahogy már mondtuk, valakinek muszáj fellázadnia egy olyan taktikai modell ellen, amelyben minden előre kiszámítható. Az Egyesült Államokban szinte senki sem ért a futballhoz, viszont mindenki „szakember” abban, amit úgy neveznek : látványosság. És a taps egyedül Robinhónak szólt. Kell, hogy legyen valami oka.
Pedro P. San Martín, Diario AS
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
