A Legendás játékosok VIII. részében a futballtörténelem egyik legnagyobb elnökét, Santiago Bernabeu-t mutatom be, aki összességében 60 évig szolgálta a királyi gárdát!

Kivételes elnök
Amikor Santiago Bernabéu-ról beszélünk, szükségszerű arról is beszélni, hogy talán ő volt a futballtörténelem legjelentősebb vezetője. Mindent, amit ebben a sportban meg lehet nyerni, azt Santiago Bernabéu és az "ő" Real Madridja megnyerte. Ő kezdte meg azt a munkát, amelyet folytattak az utódai és amelynek köszönhetően a Real Madrid a világ elsőszámú csapata lett, a FIFA pedig a XX. század legjobb klubjává választotta. Ez történelem, de tény, hogy ő különösen bőségesen hozta a sikereket a klubnak, amelyre feltette az életét, a Real Madridnak. A sikereket amellett, hogy nagyon intelligens ember volt és különleges munkabírással rendelkezett, a rendkívüli és mindig együttműködő segítőinek is köszönhette, akik körülötte tevékenykedtek.

Santiago Bernabéu de Yeste 1895. június 8-án született Almansa-ban (Albacete). Ő volt a hetedik fiúgyermek a családban - a legkisebb - édesapja Don Jose Bernabéu Ibánez Onteniente-i születésű jogász, de Almansában telepedett le, édesanyja a Camangüey-i (Kuba) származású Antonia Yeste Núnez. Öt éves korában családjával Madridba került, ahol három bátyjával a Colegio de los Padres Agustinos de San Lorenzo del Escorial nevű iskolába jártak. Hamarosan egy kis csapatot is szerveztek a bátyjaival. A foci elnyerte tetszését, örült, hogy idősebb testvéreivel játszhat a Monasterio piacán... Egyszerre volt jó tanuló és figyelemre méltó focista.

Annyira megkedvelte a focit, hogy nem sok minden más volt fontosabb ezután az életében. Sajátmaga alapított az osztályukból egy csapatot - 1902-ben, a Real Madrid alapításának évében -, amelynek ő volt a kapitánya, és élete első "trófeáját" ezzel a csapattal nyerte az iskolai bajnokságon. 14 évesen elhagyta az Escorialt, és visszatért Almansa-ba, ahol befejezte tanulmányait, de már ekkor is az lebegett előtte, hogy újabb gólokat szerezzen. Azon a nyáron elhunyt Dona Antonia, Santiago édesanyja, és ekkor a család elképzelései 180 fokos fordulatot vettek. A Bernabéu család újra Madridba költözött. A fiatal Bernabéu letette az érettségit az Instituto Cardenal Cisneros-ban. Ezután már kizárólag a futball volt az egyetlen fontos dolog az életében.

Olyan akart lenni, mint Marcelo és Antonio bátyja. Előbbi nagyszerű védő, Antonio szenzációs középpályás volt. Néhány meccset játszott a Gimnástica Espanola-ban, ezután - a történet szerint - a Madrid FC-hez került. Ott kapusként számítottak volna rá, de Marcelo azt mondta neki, látva benne az óriási lehetőségeket: "Vagy középcsatárt jászol, vagy nem játszol. Csak akkor menj oda!" Santiago ment, és nem hagyta ki az edzéseket az O Donnell gyepén.

Az 1913-14-es szezonig nem tudott debütálni az első csapatban. Első meccsén így állt fel a csapat: Cárcer; Marcelo Bernabéu, Irureta; Aranguren, Machimbarrena, Castell; Rodriguez-Eguinoa, Santiago Bernabéu, Juantorena, Saura és Sotero. Bemutatkozása teljes siker volt. Onnantól kezdve nem volt kétséges, hogy neki játszania kell. Bernabéu tizenhat szezonon keresztül volt a Real Madrid játékosa, leszámítva egy kis Oviedo-i kitérőt. Ezalatt elvégezte a jogot kiváló eredménnyel.

Labdarúgó-pályafutása végetért. Játékosként nem volt annyira ismert nemzetközi szinten. Bár az ország legjobb csatára volt, a baszk és katalán játékosok árnyékából kilépni lehetetlennek bizonyult.

Edző, igazgató, majd elnök
Bár Santiago Bernabéu távolságtartó volt, és munkája során rá volt kényszerítve, hogy sokat utazzon, kapcsolata a Real Madriddal állandó. 1926-ban Juan Carcer abbahagyta az edzősködést, és az öreg cserejátékost, Peris-t nevezték ki. Santiago Bernabéu volt a segítője. Ekkor tervezték el, hogy Peris, Berraondo és Quirante (az asszisztens és a tanácsadó) segítségével a világ elsőszámú klubjává emelik a Madridot. Magabiztosak voltak és hittek a játékosokban. A 20-as évek végén szerveztek egy amerikai túrát, amelynek a vezetőjévé Bernabéu-t választották azzal a feltétellel, hogyha nem vállalja, akkor ők sem mennek...

Bernabéu elhatározta, hogy amint visszatérnek Madridba, szépen elkezdi érvényesíteni a Klub jövőjéről addig alkotott elképzeléseit. A hazatérés után felvillantotta az első nagy igazolást (később is jellemző volt rá, hogy jól ismert sztárok alkották csapata gerincét). Az új fiú - bár mindenki azt mondta, hogy lehetetlen lesz megszerezni - az irúni csodacsatár, Luis Regueiro volt. "Lugo"-t még az ő elnöksége alatt olyan játékosok követték, mint Di Stéfano, Puskás, Domínguez, Santamaría, Gento, Rial, Kopa, Amancio, Pirri, Zoco és még lehetne írni hosszan azoknak a játékosoknak a névsorát, akik fényes sikereket értek el a Madriddal.

1931-től 1936-ig a Real Madrid számos értékes diadalt aratott; a sikerek zálogaként a vezetőség legkreatívabb alakját, Bernabéu-t emlegették. A spanyol polgárháborúban San Sebastiánban harcolt. Ezután visszatért Madridba és szörnyűlködve tapasztalta, hogy a Chamartín romokban, csapat sehol... Az 1936. júniusában országos kupát nyert csapatból csak 4(!) játékos maradt hírmondónak: Souto, Quincoces, Bonet és Lecue. A többi játékos vagy visszavonult vagy külföldre távozott. A Madrid a megszűnés szélén állt, csak öt nagyszerű ember támogatásának és kitartásának volt köszönhető, hogy megelőzték a bajt. Ez az öt ember: Bolarque grófja, Pedro Parages, Adolfo Meléndez, Antonio Sánchez Peralba és akinek a legtöbbet köszönhette az egyesület, Santiago Bernabéu, aki rövid időn belül át is vette a vezető szerepet. 1943. szeptember 15-e történelmi nap a Real Madrid életében. Ezen a napon Santiago Bernabéu-t egyhangú döntéssel a Klub elnökévé választották. Ezt a pozíciót haláláig betöltötte. Első gyűlésén (elnökként) a következőt mondta: "Uraim, nekünk szükségünk van egy nagyobb pályára! Gyerünk, építsük meg!" Sokan úgy gondolták, hogy biztos megőrült. Lassanként be kellett azonban látniuk, hogy az elnök ötlete sikereket hozhat, és példás lelkesedéssel vetették bele magukat a munkálatokba. Kiválasztották a területet. Harminc évvel azután, hogy Santiago Bernabéu lapátot és sarokvasat vett a kezébe, és segített felhúzni az O Donnell kerítését, 1944. október 28-án újra vett jelképesen egy sarokvasat, és egy ünnepélyes beszéd után elkezdődtek a hatalmas színtér munkálatai. 1947. december 14-én megvolt a Chamartín hivatalos avatómérkőzése. Az ellenfél a portugál Os Belenenses volt. A Madrid 3-1 arányban győzött...

A Bajnokcsapatok Európa Kupája
A Bajnokcsapatok Európa Kupája - amely annyi sikert hozott a Real Madrid-nak - egyik legnagyobb támogatója Santiago Bernabéu volt, mivel Spanyolország is benne volt abban a bizottságban, amely megalapította ezt a rangos kupát. A L Équipe és a France Football sportlapok, akik ezt az egészet kitalálták, küldtek egy levelet Madridba, hogy nevezhetnek a sorozatba. A Klub továbbpasszolta a javaslatot az illetékes spanyol szövetségnek, de miután nem kaptak választ, Bernabéu Raimundo Saportával személyesen ment Párizsba és személyesen mondott igent a felkérésre. És a Real Madrid ott volt a 16 klub között, amelyek az első kiírás alkalmával szerepeltek! Annak ellenére, hogy az UEFA ellenezte ezt az egészet, később hivatalos UEFA-torna lett belőle, amelyet az első öt kiírásban a Real Madrid nyert. El is nevezték a rossz nyelvek a sorozatot "francia Real Madrid-kupának". Bernabéu elnöksége alatt még egyszer, 1966-ban nyert a királyi gárda. A híres ye-ye nemzedék győzelme különösen boldoggá tette az elnököt, mert az állandó kezdőcsapatot tizenegy spanyol játékos alkotta!

Luis Regueiro, Molowny, Gento, Di Stéfano, Breitner...
Santiago Bernabéu nagyszerű menedzsere is volt a Real Madrid-nak. Fociban és szervezési téren sem lehetett neki újat mutatni. A Real Madrid volt technikai és vezetési szempontból is a focicsapatok mintapéldája - a világ legjobb játékosainak érkezésétől ezt semmi sem bizonyítja jobban. Amit a 20-as évek végén technikai tanácsadóként elképzelt, azt meg is valósította: a legjobbakat hozta a csapatba.

Luis Regueiro nyitotta a jobbnál jobb játékosok sorát, akik a Madridot első számúvá emelték. Molowny leigazolása még egy próba volt, hogy ez hogyan működik a gyakorlatban, majd jött Di Stéfano, Puskás, Rial, Domínguez, Kopa, Santamaría, Gento, Pachín, Zoco, Amancio, Pirri, Sanchis, Santillana, Netzer, Breitner, Stielike, Juanito és még megannyi játékos, akikről oldalak tömkelegét lehetne írni. 1940-ben Bernabéu házasságot kötött Dona María Valenciano-val, aki példamutató feleség és elválaszthatatlan társ volt, és nem utolsósorban a labdarúgó- és kosárlabdacsapat lelkes szurkolója. Dona María lelkesen segítette Don Santiago-t és ő volt az, aki vigasztalta, ha az elnöknek nem jött össze az, amit eltervezett. Rendkívül népszerű és kedves volt, nagy tiszteletnek örvendett madridista körökben. 1977. augusztus 23-án Bernabéu egészségi állapota hirtelen romlani kezdett. Santa Pola-i rövid vakációját töltötte, amikor megbetegedett. Doktor Neira, aki első perctől kezdve óvatosságra intette, azt tanácsolta neki, hogy több nyugalomra lenne szüksége, de Don Santiago nem volt ennyire óvatos... Mindenféle orvosi ellenjavaslat ellenére már 24-én repülőre szállt, hogy részt vegyen Manolo Velázquez összejövetelén! Ennek ára volt, pár nap múlva már a San Camilo klinikán találta magát, és ott is kellett maradnia 42 napig. Közben szeptember 8-án fontos műtétet is végrehajtottak rajta.

1977. november 4-én meghívta a trófeák termébe a segítőit, hogy köszönetet mondjon nekik. Másnap a spanyol szövetség vezetői úgy döntöttek, hogy neki adományozzák a szövetség arany medálját. Újabb 24 órával később őfelsége I. Juan Carlos király meghívta őt a Zarzuela palotába, hogy érdeklődjön felőle. Az elnök megköszönte, hogy az uralkodó az egészségi állapota felől kérdezősködik. Ahogy teltek a hónapok, egyre romlott elnökünk egészsége... Mégis, május 8-án - 25 nappal a halála előtt - rendezett egy vacsorát a Real Madrid különböző szakosztályai bajnokainak részvételével. Kétezer ember jelent meg az eseményen, amelyen Jose Luis Alvarez, Madrid akkori polgármestere Madrid fogadott gyermekének nevezte Santiago Bernabéu-t.

Az elnök nem titkolta meghatódottságát, amelyet következő mondatai is hűen tükröznek: "ismeretek nélkül érkeztem Madridba. Az 1900-as évektől itt élek. Sokat adok Madridnak, mert Madrid mindig megbecsült engem." Egy hónappal előtte a király a sport érdemérmek arany fokozatát adományozta neki, Pablo Porthole, a RFEF akkori elnöke pedig a Spanyol Futballszövetség kitüntetését adta át, mint azt korábban eldöntötték. Május 29-én Don Santiago állapota válságosra fordult. 30-án feladták neki az utolsó kenetet; az azt követő pár nap komoly gyötrelem volt mindenkinek... Június elsején súlyos kómába esett. Félő volt, hogy bele is hal, de a szíve újra és újra ellenállt. Azonban június 2-án Santiago Bernabéu távozott az élők sorából...

Fantasztikus személyisége és teljes sikere miatt senki sem próbált meg vele harcolni az elnöki posztért. 1943-tól haláláig egyfolytában ő volt a Klub elnöke, bár néha azért látszottak rajta a sok utazás miatt a fáradtság jelei, nameg az évek... Közel 83 évéből 60-at szentelt a Real Madridra. Kezdte ifjúsági játékosként, majd a felnőtt csapat tagja lett. Hamarosan technikai igazgató lett, majd titkár, aztán általános igazgató, végül 33 és fél évig elnök.

Ebben az időszakban többek között az alábbi címeket és trófeákat nyerte meg a Real Madriddal:
Labdarúgásban:
16 spanyol bajnoki cím
6 BEK
6 spanyol kupa
1 Interkontinentális kupa
2 Latin kupa
2 Pequenas Copas del Mundo
1 Trofeo Ano Santo Compostelano
1 Costa del Sol
1 Conde de Fenosa
1 Ciudad de Palma
1 Aid El Kabir
1 Benito Villamarín
1 Colombino
1 Mohamed V
5 Teresa Herrera
5 Ramón de Carranza
1 Inmortal Gerona
1 Concepción Arenal
1 A Real Madrid 75. születésnapjára rendezett kupa

Kosárlabdában:
19 spanyol bajnoki cím
18 spanyol kupa
6 Európa-kupa
3 Interkontinentális kupa
8 Campeonatos de Castilla
11 Torneos de Navidad

Ráadásul ezekhez a kupákhoz hozzá lehet még adni a labdarúgásban, kosárlabdában, és a többi Real Madrid-szakosztályban (atlétika, tenisz, röplabda, torna, boksz, stb.) szerzett címek százait.