"Puskás Ferenc a futballtörténelem egyik legnagyobb egyénisége, vérbeli világklasszis." - így írt a FIFA Magazine abban a kiadványban, amely a labdarúgás múltjának legnagyobb alakjait örökíti meg (A 84-szeres magyar válogatott Pelé, Piola, Planicka és Patini társaságában kapott helyet.)

Puskás Ferenc, a kivételes lövőkészségű ballábas futballista 1927. április 2-án született Kispesten, ahol 1942-től a Kispesti Ac-ben futballozott, ahonnan 1949-ben került át az akkori Budapesti Honvédhez. Legnagyobb sikereit válogatottként érte el, csatárként meghatározó egyénisége volt az ötvenes évek legendás aranycsapatának.

Puskás 1945. augusztus 20-án az Ausztria elleni 5-2-es magyar győzelmet hozó találkozón mutatkozott be a válogatottban. A nemzeti tizenegyben, 1956. október 14-én (2-0) szintén az osztrákok ellen találkozón húzta magára utoljára a magyar címeres mezt, amikor akárcsak az első találkozón szintén szerzett egy gólt. Az Aranycsapat tagjaként érte el legnagyobb sikereit, 1952-ben vezetésével nyert olimpiai bajnoki címet a magyar válogatottunk a helsinki ötkarikás játékokon.

Részt vett az 1954-es svájci világbajnokságon is, ahol az akkor legesélyesebbnek tartott magyar válogatott döntőt játszott a Német Szövetségi Köztársasággal. A várakozás ellenére a Bernben rendezett találkozón csapatunk 3-2 arányban kikapott a németektől. Nyolcvannégyszeres válogatottsága alatt 83 gólt szerzett magyar színekben. Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.

1956-ban, forradalom idején éppen külföldön turnézó Honvéd számos játékosa nem tért haza. Ekkor Puskás új, a világ számára még látványosabb karrierje vette kezdetét. Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.

1957-ben ugyan előszerződést kötött a Wiener Sportclubbal, de végül a Real Madrid ajánlatát fogadta el. Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett. 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa volt, ahol tovább halmozta sikereit. A Real Madriddal 3-szor volt BEK-győztes. Az 1960-as döntőn, a 7-3-as spanyol győzelemmel záruló találkozón például négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak. Tíz évet futballozott a világ legjobb csapatának számító Real Madridban, sőt az 1962-es világbajnokságon a spanyol válogatottban is játszott. Ontotta a gólokat, cseleivel elkápráztatta a nézőket, úgyhogy népszerűsége új hazájában sem volt kisebb, mint itthon - ott is becenevet kapott, így lett Puskás "Öcsi"-ből Canicetto Bum-Bum, azaz Dörgő Ágyú.

Pályafutásának befejezése után edzőként is sikeres volt a világ több országában; Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott, kis és nagy csapatokkal egyaránt. 1993-ban rövid ideig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. Szakvezetőként legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, mely irányításával bajnokságot nyert, és bejutott a BEK-döntőbe.

1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki. 1997 elején Münchenben az "Évszázad Labdarúgó Gáláján" a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó német szervezet adatai alapján kitüntették, mert - a Kispest, a Bp. Honvéd és a Real Madrid színeiben - első osztályú bajnoki mérkőzéseken ő szerezte a legtöbb gólt a világon: 489-et.

1999-ben megkapta A magyar sport tiszteletbeli nagykövete címet. 2001-ben a Magyar Olimpiai Bizottság védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson a XX. század legjobb magyar férfi sportolójává választották. 2002-ben az akkor 75 éves Puskás, többek között ebből az apropóból is róla nevezték el a Népstadiont, mely 2002 áprilisától Puskás Ferenc Stadion néven szerepelt.

Eredményei sportolóként:

olimpiai bajnok (1952),
világbajnoki ezüstérmes (1954),
3x BEK-győztes (1958-59, 1959-60, 1965-66),
2x BEK-ezüstérmes (1961-62, 1963-64),
Világkupa-győztes (1960),
5x magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955),
7x spanyol bajnok (1959-60, 1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67),
2x spanyol kupagyőztes (1957-58, 1961-62),
4x magyar gólkirály (1947-48, 1949-50, 1950 ősz, 1953),
4x spanyol gólkirály (1959-60, 1960-61, 1962-63, 1963-64),
2x BEK-gólkirály (1959-60, 1961-62),
világválogatott (1963),
Európa-válogatott (1965),
az Aranylabda-szavazáson második (1960)

Eredményei edzőként:

BEK-döntős (1970-71),
2x görög bajnok (1969-70, 1971-72),
görög bajnoki döntős (1978-79),
görög kupadöntős (1978-79)